| Sümegi kiruccanás |
 |
 |
 |
| 2011. május 02. hétfő, 00:00 | |||
|
Az elmúlt hétvégét Sümegen, a Hotel Kapitányban töltöttük. Másztunk várra, sokat pancsoltunk, voltunk lovagi játékon, szóval ezúttal sem unatkoztunk... Pénteken az egyik (a kisebbiké) anyák napi műsor után nekivágtunk a már elsőre is hosszúnak tetsző útnak. Nagy nehezen kikecmeregtünk a városból (péntek, ballagások napja - no comment), hogy minél hamarabb Sümegre érjünk. Most végleg és ünnepélyesen megfogadom, hogy soha többet nem hallgatok útvonaltervezőre és gps-re csak a józan ítéletemre. Mivel pénteken félig meddig ezt tettem, úttalan útakon értünk végül el Sümegre. A vár már messziről látszik, ami kellőképpen felajzotta a 2,5 órája a célállomást váró kölkeimet. A check-in apró viszontagságai (nem olyan volt a szoba, amilyet foglaltunk, de végül kaptunk jót és klasszat) után már semmi sem választott el minket a wellness részleg felfedezésétől. A fürdőrész kétszintes, a felsőn gyerekek által (is) élvezhető medencék vannak. 100 centis a víz maximum, van ahol csak 80 (B'anka szerint a lába még nem ér le, csak a nyaka...), élményelemek és csúszda várnak. A gyereknek mondható, csúszdás, medencében akadt egy ötletes elem, egy szökőkútépítő, kár hogy a 3-ből csak 1-1,5 napig üzemelt. Nehéz volt kiszakadni a medencékből, de már így is sokat pancsoltunk, és a játszószoba eléggé hívogató volt. Az étterem és a wellness között található játszószoba szépen illusztrált és egész jól felszerelt, a szülők is kényelmesen le tudnak ülni, ha eltekintünk a borzalmas hőségtől, ami ott volt. Mivel korai ebéddel indultunk, alig vártuk, hogy a vacsora eljöjjön. A büfévacsora megbízható, mondanám, ha gasztrokibic lennék, de nem így teszek... Őszintén szólva, elég nehéz volt a választás, mert ha nem akartam magyaros kaját enni, akkor gyakorlatilag a rántott hal maradt. De úgy vélem, ez nem a véletlen műve, ez tudatos hozzáállás a szálloda részéről. Gyerekmenü gyanánt volt valami tészta gombával (?!) és még valami zöldséges rizs (nem hiszem, hogy gyereket ne láttak volna, de csodálkoznék, ha ehhez a két ételhez bármikor is kígyózó sorban álltak volna a kölkök, szóval nem igazán értettem), csak az okozott megnyugvást, hogy töltött paprika is volt, amiből bőséggel falatoztak az én gyerkőceim. Az én választásom a disznótorosra esett, aminek kapcsán a párolt káposztát tudom igazán magasztalni. Második nap természetesen a reggelivel indult, itt is volt szép kínálat, bár a hideg választék szerintem elég gyér volt, no mindegy, nem maradtunk éhen. Természetes, hogy a délelőtt fürdőzéssel indult, mi mással is?! Ebédre külső helyszínt szerettem volna, így egy rövid autóút után Szigligetre érkeztünk. Felkocsikáztunk a hegyre, ahonnan gyalog caplattunk fel a nagy emelkedőre, a várhoz. Pazar kilátás, a visegrádi történelmi játszóparkból ismert játszótéri figurák és rengeteg lépcső, ami a szigligeti várat jellemzi. A vár melletti kertvendéglőben egyetlen vendégként fogyasztottuk el az ebédet, ami pont arra volt jó, hogy ne maradjunk éhen. Vissza a mi várunkba, Sümegre, újra fürdő, de ezúttal rövidebb, mert az esti lovagi játékra készültünk. Háromnegyed ötkor gyülekezett a hatalmas vendégsereg (ennyit a recesszióról), hogy a lovagok vezetésével a szórakoztató részbe sétáljunk át. Pálinkával és Banka lányom szerint isteni pogácsával vártak minket, majd helyet foglaltunk a lelátón. Nincs mit cizellálni, lovagi játékokra érkeztünk, ehhez képest az elején egy elég uncsi, vontatott spanyol lovasiskola bemutatót láthattunk. Szép, ügyes, egyebek, de inkább a lényegi részt vártuk. Mielőtt a show megkezdődött volna, végképp meg kellett győzödnöm, hogy egy politikai felhangokkal erősen átitatott programra számíthatunk, köszönhetően a közepesen tehetséges speaker hosszú bevezetőjének. Szép lassan bontakozott ki a játék, pontosabban fegyvernemenként haladva jutottunk el az 1-1-es bajvívásig. Klassz volt, megizzadtak az urak (lovagok) a szórakoztatásunkért, a fedett térben vágtázó lovak pedig igazán izgalmasak voltak, tekintve, hogy az első sorban foglaltunk helyet. Ennek is köszönhető, hogy Banka lányom az egyik lovagtól még virágot is kapott ;-) A kb. egyórás müsor végén egy vendéget lovaggá avattak (bár azt épp nem hallottuk, ennek mi az apropója), majd átbotorkáltunk a lovagtermekre vacsorázni. Minden bizonnyal kedvelt helyszín ez a környékén, mert a pincerendszer egy-egy sarkában más-más (főleg ballagó diákok) vacsoráltak. Sejtettem, hogy nem a mi inyünkre való lesz a lovagi "tor", de azért megpróbálkoztunk. Babgulyás, libacomb és meggyes rétes volt a menü, mi jobbnak láttuk az első fogásnál feladni, és inkább - pluszpénzért - a szálloda svédasztalát választottuk. Az ideológia töretlen, magyar kaják, csak egy kis párizsi hússzelet lógott ki a sorból, naná, hogy azt választottuk. Aztán ahogy az előbb még lovagok pincérré vedlettek, és elkezdték a munkát a bárban, mi is áttettük magunkat oda, hogy elnyújtsuk még az estét. Kicsit vicces volt látni, hogy a spanyol lovasiskola tagja később vív, vagy akit a harcban lefejeztek, most épp a búzasörömet csapolja. Vasárnapra már csak egy gyors reggeli és fürdőzés maradt, hogy pest felé vegyük az irányt, elvégre anyák napja volt. A szálloda igényes, esztétikus (a szobabútorok kifejezetten egyediek és szépek), de ugyanott vérzik el, ahol általában az országhatáron belül szoktak, a kiszolgálásnál. Enervált, szó szerint leharcolt személyzet igyekszik a minimumot hozni, de egy kicsivel sem többet. Bár jól éreztük magunkat, egy fél (vagy egész?!) csillaggal én biztosabb kevesebbet ítélnék... Hazafelé a legrövidebb utat választottuk, Devecser felé céloztuk meg a 8-as utat. Hűűűű, azt kell, hogy mondjam, mit sem ér a híradás, a képek, a műholdfelvétel, mint az, hogy most keresztülhalad az ember a falun. Megrázó és elképesztő, több mint félév eltelte után is. Azt már Sümegre menet is észrevettem, hogy a vörösiszap nyoma még mindig ott van az utakon és főleg az útszélen. Most viszont látható, hogy a romeltakarítással sem végeztek, a hírekben távolinak tűnő, derékmagasságig vöröslő házak kézelfogható, nagyon is közeli valóság. Láttam a hidat, ami a hírekben is leggyakrabban szepepelt, de most láttam mögötte az omladozó kastély parkját kidőlt, kivágott fákkal, és hiába a 7 hónap, a hó, az eső, még most minden gyomorforgatóan vörös...
|
