| Sonnenpark, Kobersdorf, Landsee... |
 |
 |
 |
| 2010. július 29. csütörtök, 15:00 | |||
|
Mai soraimat rögtön egy költői kérdéssel kezdem; vajon mért nincs Ausztriában szúnyoginvázió?
Mert, hogy az eddig eltöltött napokon, és főleg estéken, kert és nyitott ablak ellenére eggyel sem találkoztunk.
Az más kérdés, hogy a szobában alapfelszereltség a szúnyogháló, ahogy a klíma sem úri luxus.
Ez mintegy világba szórt üzenet néhány kedves ismerősnek és ismeretlennek, akik az elmúlt hetekben két nem túl olcsó (konkrétan igen drága) hazai családbarát szálláshelyről úgy jöttek, némileg bosszúsan, haza, hogy mindkét említett dolog nagyon hiányzott nekik. (Érthetően.)
Bár borzalmas esős időt jósoltak mára, még e sorok írásakor is verőfényes napsütéssel örvendeztet meg minket az időjárás.
Mint említettem sajna, a fürdőzés ezúttal nekünk kimarad, ami akár borzalmas is lehetne, hiszen itt hatalmas és nagyszerű fürdő található (Sonnentherme), ami alapjában véve sem unalmas, de mindemellett a szervezők folyamatos programokról, gyerekőrzésről gondoskodnak.
Ma egyébként egy újabb nagy nap van a Sonnenthermében, ma rendezik meg a családi olimpiát.
Mi kültéri programot választunk, bár a kölköket az sem zavarná, ha estig a hallban, játszóházban, kertben maradnánk. Úgy döntünk, újabb helyi várakat keresünk fel. Elsőként Kobersdorf felé indulunk, ahol egy XIII. századi vizivár hívogat. A magyar néven kaboldi vár igen kecsegtető, amolyan hangulatos középkori vár, de sajnos csak kívülről szemlélhetjük meg, illetve a belső udvarát, de a kiállítást nem, mert a várban megrendezett színházi fesztivál ideje alatt a múzeum zárva tart. Sajnáljuk, mert nagyon klassznak tűnik, amit meglátunk belőle, Barni pedig izgatottan várta a korábbi lovagok fegyvertárának látványát...
  Az idő kellemes, az ebéd még messze van, egy korábbi elmaradt úticélunkat határozzuk el, megtekintjük Landsee (Lánzsér) híres romjait. Kis kerülővel érjük el, mert az Obenpullendofból induló S31-es útról csak az egyik menetirányból van lekanyarodó, de azért könnyedén megtaláljuk a hegy tetején emelkedő, látványos romot. Mint korábban közöltük e fórumon, a lánzséri várrom Európa legnagyobb ilyen látványossága. Hát, valóban! A rom kifejezés hallatán valami nagyon dülöngélő, csekélyebb területet elfoglaló építvénymaradványra számítunk, ehelyett egy hatalmas vár megmaradt darabjait leljük a hegy magasán, a fák között. Hatalmas tornyok, lépcsőmaradványok, termek, és megannyi történet rejtőzik a kevésbé monumentális várkapu mögött.
Nagyszerű élmény, klassz kis séta végigjárni a korábbi uradalmat.
        Nem mintha éhesek lennénk, hiszen épp, hogy a reggelit befejeztük, de még épp visszaérünk, amikor a könnyű ebéd még tálalva van. Néhány falat, aztán egy kis pihenés szobánkban. Dőlünk-borulunk, a kölkök játszanak a szobában található fisher price játékokkal, új plüss barátaikkal, amikor 3-kor újabb tortúra kezdődik, jön az uzsonna. Sütik, kekszek, kakaó és kávé várja az éhesnek semmiképpen nem mondható, de nassolni vágyó vendégeket. Mi isteni sacher-tortát eszünk, almás pitét és egy mesés eperhabot, amit apró csokidarabkák tesznek egyedivé. Lassan-lassan 5 óra, megyünk a Sunny Bunny's Bike and Fun arénába, hogy az animátorok segítségével körülnézzünk, ezt-azt megtanuljunk...
|
