| Sárvár - the end - |
 |
 |
 |
| 2010. július 14. szerda, 21:48 | |||
|
Tegnap még úgy gondoltuk, a borús időben kihagyjuk a délutáni strandolást, és sajna nem tudtuk, hogy ma már nem is lesz rá lehetőségünk. Barni tegnap estére - "nagyon kimerültem" - nemcsak elfáradt, valószínűleg benyelt valamit a sok víz alatti úszás során a strandon, úgy hogy ma reggel már komoly lázzal ébredtünk. Mivel csütörtökön vagy pénteken amúgy is hazamennénk, nincs értelme itt lábadozni, már ma hazaindultunk. Sajnos. Valahogy Sárvár, pedig nagyon imádjuk, nekünk mindig ilyen, vagy már betegen jövünk (lsd. tavaly szilveszter) vagy betegen (lsd. tavaly július) és korábban megyünk haza. Pakolás, majd autózás Veszprémbe, kellemes kötelességünknek teszünk eleget, egy helyi rokoni ebéd formájában. A méltán híres Tapot választjuk színhelyül. A hely maga elég kellemes, bár hiába nyit az étterem délben, mégis ránk csodálkoznak, amikor a harangszó után néhány perccel megérkezünk. Nem először járunk itt, és eddig csak jókat hallatunk. Mi vagyunk az első és egyetlen vendégek, ami akkor válik negatív jelzővé, amikor a pincér konkrétan melegen (!) hozza ki az üveges sört. Sörhöz jégkockát kérni, elég bizarrrr küldetés, de ezúttal nincs más alternatíva   Az étlap bőséges és lírai, az más kérdés, hogy a tartalom és az asztalra kerülő ételek már sokkal egyszerűbbek. Nagyon igényesnek tűnne a hely, de a hasábburgonya a legegyszerűbb mirelit változat, és a menü költeményei sem olyan kerekek, ahogyan azt elvárnánk. Az étel amúgy jó, finom, gusztán tálalt, de valahogy a mesteri kohézió hiányzik. Ezen már csak a mi pechünk ront. Kiderül, hogy az egyetlen felszolgáló tanuló, aki nem rest bevallani, hogy kávét nem tud akármilyet kihozni, mert ő nem tud nagy francokat csinálni (se melange, se cafe latte), ergo presszókávét igyunk.... no comment... Hát itt ért véget a nyugat-dunántúli kiruccanás.
|
