| Szentgotthárdi kiruccanás |
 |
 |
 |
| 2010. július 03. szombat, 23:39 | |||
|
Egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy a hétvégét Szentgotthárdon töltjük. Nagyon kiváncsiak voltunk már régóta az ottani - nem túl régi - fürdőre, és mellette a már elnevezésében is vonzó Gotth'Art Hotelra.
Nem igazán szoktam vakon hinni az útvonaltervezőknek, ezúttal ezt történt, bár ne tettem volna.
A tervező szerint a leggyorsabb út az, ha az M7-esen haladva, átlépve Szlovéniába, egészen Muraszombatig hajtunk a pályán, onnan pedig egyenesen fel az úticél, Szentgotthárd felé. Szuper :(
Nem tudok szlovénul, 130-cal haladva az autópályán elég nehezen silabizáltam ki a lejáratot, hát még azt, utána merre tovább... Ráadásul a szlovén városkában szombat délelőtti csúscsforgalom és útépítés nehezítette a haladásunkat. Nem ragozom, 4,5 óra alatt sikerült a szállásunkhoz érni, még jó hogy 1. korán indultunk, 2. még jobb, hogy a kölkeink mindezt zokszó nélkül viselték.
(Nem kell túlbonyolítani a dolgot, visszafelé a 8-as megyünk, az biztos.)
  A szálloda és a fürdő egymás mellett, összeépítve helyezkedik el. A szálloda igen tetszetős, bár ez is nemrég épült, mégis van valami hagyományos a megjelenésben, a környezet (szomszédban a szebb időket megélt kastélyparkkal és) a hatalmas hársfákkal igen barátságos és megnyugtató. A szálloda nem csak nevében hordozott sallangként áll a művészethez, a hallban például egy Fehér alkotás fogad. Ha tárlatként nem is néztem mindent végig, az bátran állítható, hogy a nagy átlag szállodai dekoráció helyett itt nagyon igényes és egyedi alkotások, reprodukciók és fotók segítik a hangulat alakítását. A hall és az egész hotel a narancs, a szürke és fekete hívogató és komfortos színvilágában készült el, tényleg igen kellemes. Gyorsan igyekszünk szállásunkat elfoglalni, hogy minél hamarabb a fürdőbe jussunk. /Bocsánat a közjátékért, de elvárásaimnak oly kedves kiírás fogad szinte mindenhol; kérik a vendégeket, hogy az étteremben és a hallban ne járkáljanak köpenyben és fürdőruhában... igen, ki kell írni... no comment/
A szoba szuper, igényes, egyedi, világos, hatalmas francia erkélyekkel, mire ezeket végiggondolhattam volna, Barni fiam már pörén várja fürdőgyatyáját és rögvest indulna st'andolni.
A fürdő elsőre olyan, mint minden az elmúlt fél-egy évtizedben épült élményfürdő, de a nap végén, amikor ezeket a sorokat jegyzem, már tudom, a látszat csal. Próbálok pozitívan a helyhez állni, de egyáltalán nem tudok. Legyünk mégis korrektek, kezdjük azzal, ami jó; fantasztikus buja növényzet, és a közte megbúvó élményrészek fogadják a belépő látogatót. A csúszdák egyértelműen elnyerik a kisebbek és nagyobbak tetszését. Az üvegkupolán beszűrődő napfény megédesíti a hangulatot.
Viszont, kisgyerekkel gyakorlatilag egyetlen medencét lehet használni. Van egy bébipancsoló, értelmetlenül meleg vízzel (jóval melegebb, mint amiben otthon fürdenek), ahova a kicsik mehetnek, ez kb. 10-20 centi mély, de vannak benne játékos szőkőkútak. Ezen kívül van az élménymedence, ami bár ki van írva, hogy mélyül, nem ott, ahol a tábla van, így nem lehet a kölköket elengedni, mert egy nagyon vékony sávon tart csak az alacsony víz. Ráadásul ebbe a medencébe 3 év alatti gyermek nem mehet be. Miért nem? Mert nem szobatiszta és az úszópelenka nem biztonságos. Hol élünk? Egyszerűen ledöbbenek, hogy egy fürdő, hogy megy szembe az árral, és veszít el vendégeket... Négy fős család vagyunk, két kisgyerekkel, Barni 4 éves B'anka 2,5, egyikük sem akart az 50 fokos bébipancsolóban játszani, így minden percben velük kellett lenni, fogni őket, el ne merüljenek a vízben. Háklis spiné vagyok, tudom, de ezt a helyzetet egyszerűen nem értettem. És volt szerencsém már egy-két helyen megfordulni, gyerekekkel is, ilyen korlátozott "élmény" fürdővel még nem találkoztam. Ami amúgy feltette az i-re a pontot, az az volt, hogy mindez nem volt kiírva, hanem odajöttek a medencéhez az úszómesterek és kitessékeltek.... Nem sorolom tovább, a kültéri medence is csak felnőtteknek alkalmas, mert nincs egyetlen pontja sem, ahol egy 130-140 centisnél kisebb kölök el tudna lenni. (Kivétel a medence szélein futó pad, ahol az emberek üldögélnek.)
Reménykedve mondom, a kültéren épp fejlesztés zajlik, talán e téren is lesz javulás. A beltérre visszatérve, a tisztesség kedvéért meg kell említeni, hogy van külön termál-, úszó- és gyerek-tanmedence, de ezekhez el kell hagyni a központi részt, ami egy kisgyerekes család esetében nem biztos, hogy jó ötlet.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a fürdő menzája szörnyűséges és drága... ;-(
      PANCSOLÓ  Épp ideje volt, hogy Barni kicsúszdázza magát egy időre, és visszatérjünk az eddigiekhez képest még jobban felértékelődött szállodába. Átöltöztünk, hogy egy kis frissítőt igyunk, a kölkök fagyizzanak egyet. A kerthelyiségben, teraszon foglaltunk helyet. Barni és B'anka szabadon szaladgálhatott a nagy füves részen, volt mászóka, trambulin és néhány játék. (A liftben található kiírás szerint több minden van, de lehet, olyan kevés szállóvendég esetén nem tesznek ki mindent, pl. focikaput, bólyákat említettek.)
A szálló nagyszerű kezdeményezése, ilyet sem láttam még itthon, hogy a terasztól nem messze, a parkoló végében felállítottak egy sörsátrat, és kivetítőn ott lehet nézni a meccseket. Igen korrekt módon a 4,5 csillagos szálloda sörsátorhoz méltó áron adta a sört, és ebben a kötetlen környezetben mi nyugodtan végignéztük, hogyan páholja el Nationalelf a híres-hírhedt Maradona válogatottját, miközben a kölkök eljátszottak, illetve elszórakoztatták a foci iránt annyira nem érdeklődő pincérlányokat.  KILÁTÁS A SÖRSÁTORBÓL A TÖLTÉS MÖGÖTTI KASTÉLYKERTRE A meccs után még egyet fürdőztünk... Be kell vallanom és nem vagyok rá büszke, de ahhoz hogy ez a fürdőzés már jobban sikerüljön, picit csalnunk kellett, de mivel úgy éreztem, ha a szabályokat betartjuk, akár haza is indulhatunk (nem azért autóztunk Budapestről, hogy Bankával valaki mindig a medenceparton álldogáljon). Azt mondta az úszómester, onnan tudják, hogy Banka már elmúlt 3 éves, és bemehet az élménymedencébe (szülővel!!!), hogy van rajta karóra. Hááát, Barniról le (róla látszik, hogy már elmúlt 3), Bankára fel. Így tudtuk még egy jót közösen fürdőzni.
Eztán következett a vacsora. Büfévacsora. Elég kevés vendég volt az étteremben, az látszott, hogy a szálló sincs tele. A kaja korrekt volt, 2-3 fajta hús, hal, saláták, édességek. Befejezésként egy olyan finom tejbegríz, amilyet utoljára a mamám csinált.
 A MECCSNÉZŐK "KEDVENCE" A kölkök már tényleg alig várták, hogy mehessenek vissza labdázni, kavicsozni a sörsátorhoz, ha nem is ugyanezen okokért, de mi is hasonlóképpen igyekeztünk. A spanyolajkúak összecsapásából persze csak az első félidőt néztük e társaságban, mert a szünetben hazavonszoltuk a kölköket. Gyors mosdás, ágyba velük, gyors elalvás. Az egész nap aktivitásai után pillanatok kérdése volt, hogy álomba merüljenek.
|
